mi zajlik egy ilyen kis fejben.
Esténként, ha nem alszik el szopás közben, berakom a kiságyába, és mesélek. Meghallgatja, majd jön azzal, hogy cicihamm, mire újra ölbe veszem, és ilyenkor rendszerint már elnyomja az álom.
Régen mindig a három kiscicát meséltem (nem vagyok túl kreatív). Már tudta kívülről, imádta azt üvölteni, hogy hoppá. Egyszer aztán legnagyobb megdöbbenésemre Dani a szokásos mit meséljek kérdésre egy másik Szutyejev-mesét kért:
- U-U. (A Miau címűre gondolt.)
Az elmúlt jópár hétben el is voltunk ezzel. Menetrendszerű lett a nemelalvás, a mitmeséljek és az U-U kérés.
Mígnem pár napja egyszercsak váratlanul azt mondta a szokásos helyett:
- Baga. (Van egy fura számolós mesekönyvünk, nincs is igazi története, és Dani kiszúrt benne egy baglyot.)
És azóta ésténként a baglyosat kell mesélni. A kiskutyásat meg nem. Fel nem foghatom. Nem bírom én ezt a tempót.
