Dani blogja

Nem sokkal mamáék megérkezése előtt, még valamikor a betegségünk kellős közepén megérkezett a rendelt biciklisülés, úgyhogy - hát igen, a türelem - elszánt szereléssel, majd biciklizéssel próbáltunk kúrálni az erős náthánkat. Dani (katicabogárnak álcázva) komoly képpel…

Sok minden történt mostanában, valahogy a blogírás is elmaradt, de még mindig azt gondolom, mint diákként augusztus végén. Simán megírom visszamenőleg az élménybeszámolót, akár napra lebontva, a tanárnéni, vagy éppen az olvasó észre sem veszi a kis csalást. Voltunk betegek…

- Dani, kérsz banánt?- Nem-nem.- Gyere, Dani, kicserélem a pelusodat.- Ü-ümm. Nem.- Dani, kiszívjuk az orrod.- Nem.- Vacsora!- Nem-nem.Ezt mi még bájosnak találjuk. Direkt leírom, mert attól tartok, valahogy el fogjuk felejteni.

A dolog ott kezdőtött, hogy az alvásproblémák megoldása után kutatva valahol azt olvastam, hogy minden gyereknek kell legyen alvóállata. Hogy meg tudja magát nyugtatni, ha ébred éjjel. Daninak eddig ilyen nem volt. Még a terhestanfolyamon elmondták, hogy az újszülöttnek ne legyen…

Köszönjük Gryllus Vilmos bácsinak, hogy Dani egész nap elült az ölemben, miközben felváltva hallgattuk és néztük a Tigrist és a Kéményseprőt a Maszkabál DVD-n. Mintegy ötvenszer.De kérem szépen, vegye ki valaki a kéményseprős dalt a fejemből, akkor hátha el tudok…

Körbe-körbe, meg sem áll. Rongyláb Dániel: külön mozog minden tagja, közben meglepetten vigyorog, mint aki maga sem hisz az egészben. Kezei a magasban, egyensúlyoz veszettül. Ha elesik, már áll is fel, és megy tovább.