Mivel úgy tűnik, a következő tavaszig folyamatosan esni fog, egyre több beltéri programot kell kitalálnunk.
Ma például halnézőbe mentünk.
Daninak előre szóltunk, hogy mi lesz a program. Ő meg még a pénztárnál kiszúrt egy halas plakátot, és hihetetlen lelkesedéssel ment, és mutatta, guggolt le hozzá. Úgy gondolta, ez maga a buli, amiért jöttünk, kis rávezetéssel sikerült csak továbbindulnunk.
Az akváriumoknál aztán teljes transzba esett. Az első kettő között szaladgált nagyon sokáig. Ide-oda, hogy akkor melyiket is kéne nézni, meg kicsi hal, nagy hal. (Tévedés ne essék, a hal szót nem mondja, következetesen tátog csak helyette, hogy pakk-pakk, mert erre tanítottam valmikor ezer éve.)
Volt egy terem, ahol nagy ezüstös halak úsztak körbe, meg a fejünk fölött. Na, ott már magán kívül volt. Rohant ide-oda, hogy: Nézd meg, apa! Nézd meg anya! Babakocsi, nézd meg, gesztenye, nézd meg. (A gesztenyét mi adtuk már neki, mert kerestünk valamit, aminek mutogathat, és több kiló gesztenyén kívül - a tegnapi gyűjtés - nem volt más nálunk.)
Innentől már direkt figyeltünk, hogy legyünk pihentetőbb helyeken is, ücsörögtünk is egy helyen (1 percet ha bírt). A végére maradt a lift, amelyet halak úsztak körül. Itt már szép csendben figyelt csak. Bár a liftgomboktól azért vissza kellett tartani.
Jó volt.
