Dani nagyon szereti a könyveket.

Nagyon megy a Bogyó és Babóca (Bogyóbaba), a Boribon (Boji), a Koreából kapott, ismeretlen című kukoricapattogtatós (Pukpuk), a Botondéktól kapott autós (Dodó - ez az ő szava a markolóra), és lassan a böngészőket is kezdi megkedvelni.

Az elbeszélő jellegű mesékből a konfliktusra utazik. Néha ki se bírja várni a mesét, csak rögtön oda kell lapozni, ahol a hóember felborul, a hegedű összetörik, a maci elesik, stb. Remegve várja, majd BUMMM. Nem is mondja, üvölti.

Van egy meglepő kedvenc is. Egyszer valahogy kezébe került a közel 10 éves Berlin-útikönyvem (Anya mese Bejin kömv!) Na, azt is rendszeresen meg kell nézni. Már felismeri a Tv-tornyot, a templomtornyokat, mutatja, hogy szobor, angyal, megkeressül a fergetegesen bulizó loveparade-os néni köldökét, az éttermes jelenet külön kedvenc. (Még, néni esz - egyik reggel konkértan ez volt az első mondata.)
De a legkedvesebb szórakozása mostanság az lett, hogy böngészi a térképeket, hogy merre is vannak az S-Bahn megállók. És ez nem vicc. Mostanában sokat jártunk Bahnnal a városban, és Dani valahogy kifigyelte, anélkül, hogy mutattuk volna neki, hogy a zöld alapon S tartozik a dologhoz. Sihuhuhu - kiált fel örömmel, ha meglátja az ikont valahol. Például ugye a Berlin-könyvben. Múltkor az egyik kistérkép legszélén is fedezett fel épp S-Bahn megállót. Erre hatalmas nevetésben tört ki: - Ott búj! Ott búj!

Az olvasásban mostanában társasága is akad:

Nagyon helyes, mikor odanyomja a maci orrát a képhez, hogy: - Barna maci, nézd meg jámpa.