Elméletben jónak tartanám, ha sikerülne a gyereket mindenre nyitottnak nevelni. Azaz megtartani a maga nyitottságában, és nem átadni rögtön a sok beidegződésemet.
Szóval adott a feladat, hogy megmutassuk, hogy a világ szép, ígyis és úgyis, akkor is ha már csak tíz fok van, és naphosszat az eső esik.
Lássuk csak:
Egy tetszőleges reggelen.
- Anya, húz jojó!
- Húzom már. Úúú, Dani! Már megint esik az eső.
- Nem csipp-csepp esőcsepp! Neeeem csipp-csepp esőcsepp.
- De, sajnos esik.
- Nem heje.
- Nem szereted?
- Anya nem heje.
Ezt hamar bebuktam.