Ahogy anya látja:
Gyermekünk igazi költői lélek.
Első mondatkezdeményei ilyenek voltak:
- Nincs csiga! Csiga nincs! Nincs csiga, papa! Aztán: Csiga hová lett?
Szóval jól látszik, hogy akárcsak a többi kék szemű, sápadt arcú romantikust, őt is a keresés foglalkoztatja. Olyannyira csak az útra figyel, fittyet hányva a célra, hogy az eső után egymást érő csigák nem zökkentik ki efféle borongásából.
Ahogy apa látja:
Dani mostanában nemesi magyar szokást sajátított el, teljesen ösztönösen, (szinte) rávezetetés nélkül. Mégpedig a meg nem lévő dolgok felett való szüntelen bősz magyar hőbörgés évezredes hagyományát.
Ennek klasszikus esete a csigakeresés: bekukkant a bokor alá, és felhördül, hogy: Niiiiiincs csiga!!!! Kicsit odébb lép, lenéz és megismétli: Niiiincs csiga!!!!! Eleinte naivak voltunk, és segíteni próbáltunk csigát keresni, általában találtunk is.
-Tessék, Dani, itt egy szép csiga. Nézd csak, ott tolja ki a szarvát.
Mire Dani változatlan hanglejtéssel: Niiiincs csigaaaa!!!!!! Niiiincs Csigaaaaaaa!!!!
Hiába minden. Ezt szereti.
Néha ravaszabb. Eldugta a szőnyeg alá a Gingalló CD-t. Aztán kikapcsoltatta az éppen futó Kolompost, és kérte a Gingallót, igy:
- Gingajjó! Gingajjó!
És anya keresni kezdte, és tényleg nem találta. Mire Dani.
- Nincs Gingajjó... Hová jett Gingajjó? ...
És így tovább, percekig. Közben fel alá járkál, széttárja a kezeit, sopánkodik, ahogy kell.
Mostanában pedig egy ebből az érdeklődési körből származó új elfoglaltságunk is van. Egyszer felemeltem az ágymatracot, kerestem alatta valamit. Nem volt ott, mondtam is a mellettem sündörgő kisfiamnak, hogy:
-Nincs ott semmi.
Na, ezen Dani annyira fellelkesedett, hogy még vagy hússzor fel kellett hajtanom a matracot, és elmondani, hogy nincs ott semmi. És persze Dani már mondta velem: Nics hemmi! Nics hemmi!
Másnap reggelre sem felejtette el ezt a felhőtllen és kiválóan komplex szellemi kihívásokat rejtő mulatságot. Még meg sem kérdezhettem, hogy mit játsszunk, Dani, mikor már húzott oda az ágyhoz:
-Apa, apa! Nics hemmi! Nics hemmi!
Így hivatalosan is az egyik legjobb játékká nyilvánítottunk a sopánkodást :)