Reggelre minden porcikám fájt. Dani nagyon nyugtalan volt éjjel (ld. oltás), én meg szokás szerint odavettem az ágyba, és hittem benne, hogy megtalálom azt a pozíciót, amiben aludni tudok, miközben ő folyamatosan szopik.
Csinálok pár jógagyakorlatot, gondoltam, és kiterítettem a jógaszőnyeget a szoba közepére. Dani lelkesen rohangált fel-alá a lila matracon, és hatalmas nyálcseppeket hagyott maga után.
Aztán ezeket lelkesen vizsgálgatni kezdte. Belenyúlt, szétkente, megállapítottuk, hogy nyál. Gondoltam, ezzel el van intézve a dolog.
Elkezdtem levenni a zoknimat, hátha megérti a célzást, hogy innentől enyém a szőnyeg. Erre felkapta az egyik zoknit, egy nagyobb nyáltócsához rohant, és nagy hévvel sikálni kezdte.
- Taka, taka.
Ki hitte volna, hogy ilyet is tud már!
