Sok minden történt mostanában, valahogy a blogírás is elmaradt, de még mindig azt gondolom, mint diákként augusztus végén. Simán megírom visszamenőleg az élménybeszámolót, akár napra lebontva, a tanárnéni, vagy éppen az olvasó észre sem veszi a kis csalást.

Voltunk betegek is, kollektíven sajnos, Danit rázta meg a legkevésbé, ő pár nap lázzal és bágyadtsággal megúszta, máig nem biztos, hogy nem csak az oltás ütötte-e ki. Bár mivel mi is dögrováson voltunk keményen, inkább valami vírus csíphetett el bennünket.

De a legfontosabb, hogy itt volt nálunk a család (mama, Pete, Pitti), akiknek nagyon örültünk. Dani mindhármójukat körülrajongta, de - akárhogy is nézem - még mindig Pisti volt a sztár. Hiába, akinek világítós órája van, és még megmutatni is hajlandó napi száznál is többször...

Szóval átmentünk turistába, és egész sokat sikerült megnéznünk a városból is. Dani remekül vette az akadályokat, és semmi sem rendítette meg. Ugyanolyan jó étvággyal ette meg az ételét a Reichstag kupolájában, mint a potsdami török döneresnél. Aludt a Brandenburgi kapu alatt, és kergette a kacsákat a Britzer Garnenben meg a Sanssouci parkban. Volt sok séta, városnézés, állatsimogatás.

Jól elfáradtunk, Dani most is épp a lóbőrt húzza, de azért reméljük, máskor is lesznek még vendégeink. :)