Hiába vártam, Dani egész nap nem állt fel újra.
Este elmentem jógára, és mire hazaértem, otthon izzott a levegő. Pedig máskor ilyenkor általában pizsomában várnak a fiúk. Legalábbis Dani.
Jocó így kommentálta az esetet:
Nekiálltam olvasni neki, hogy aztán fürdethessem. De aztán nagyon belemerültem a könyvbe (Bartos Erika: Nyaral a baba), és nem vettem észre, mit csinál a gyerek. Egyszer csak azt látom, hogy állva nézi a meséskönyvet.
Ezután Dani még jónéhányszor elgyakorolta a felállást és leguggolást, és lépett is vagy hármat.
Amúgy egész nap zizzent, nem hogy nem akar aludni, de egy pillanatra sem áll meg. Éjjel viszont csak bújna, bújna, ki sem engedné a szájából a mellem, ha tehetné. Ha pedig Jocó megszán, és el akarja ringatni, csak azt sírja, anya, anya...
Gondolom, ha túlvagyunk a nagy fejlődési ugráson, és a két készülődő rágófoga is kibújik végre, eldől, és alszik vagy két napot egyhuzamban.
A mester még kicsit szégyenlős, de egy rossz minőségű lesifotón megcsodálható már az új tudomány.
