Eddig nem igen vitt rá minket a lélek, hogy blogot vezessünk Daniról. Lehet, eztán se visz majd. De esténként már meg kell állnunk kicsit, és végiggondolni, hogy mi minden is történt aznap, annyi új dologgal rukkol elő a gyerek. Egy-egy új szó, csalafintaság. Nem is értjük ki tanítja neki ezeket. Pár szó a repertoárjából, bár inkább felvenni kéne, annyira édes a kis vékonyka hangjával. Cici. (Sóhajtva, hosszan elnyújtva.) Kifejezetten sokatmondó párbeszédeket lehet már folytatni e módon vele. -Dani, kimenjünk sétálni? -Ciiiciiii. Hamm Ammm (Előre nyújtott nyakkal, tátogva.) Anya, adj még banánt. Ill.: Enném már a következő falatot, na, adjátok. És újjabban szopizás előtt is hammog már, ha nem elég sebesen kapcsolom ki a melltartómat. Baba Fáradhatatlan. Képes végiglapozni egy teljes Kismamát, és minden oldal képeit végigmutatni. Bábá - valahogy így. Ha elé kerül a fényképező, bekapcsolja a visszajátszást, és elkezdni nézegeni a képeket. Jó eséllyel ő van rajta, szóval bááábá, báábá. Pa - apa Anya - régen annyannya volt, már nyafogás nélkül is megy, bár főleg azért szükséghelyzetben jön elő. Tik-tak: óra, mi más. Ke - keksz Ka - kacsa Ba - banán Árkny - sárkány - ma tanulta, pedig igazából dínó van a képen. Kaka - szól, ha sikerül. Vagy nem, vagy szól csak poénból, mert imádja, ha megforgatjuk, és megszagolgatjuk. De azért mi már úgy vesszük, hogy szól, ha bekakilt, meg végülis így is van. Miközben dagadok a büszkeségből, néha komolyan el kell gondolkoznom azon, hogy vajon anyám büszke-e még rám, hogy egyedül járok vécére. Vagy ráfeledkezem Jocó egy-egy mozdulatára, és már akarnám megdicsérni, hogy milyen ügyesen csukja, nyitja, emeli... Aztán általában elnevetjük magunkat, pedig lehet, kellene még kicsit morfondírozni rajta.
