Dani a múlt héten, egyik napról a másikra levetkőzte veleszületett úri komolyságát és bölcs megfontoltságát.
Eddig pont olyan volt, mint egy okos felnőtt, egy két furcsa plusz tulajdonsággal, pl. hogy szeret szopni, hogy furcsán mozog, és hogy azonnali üvöltésbe kezd, ha valami nem tetszik neki.
Most viszont egy kalja kisfiú, alig emlékeztet a régi Danira, annak ellenére, hogy még mindig szeret szopni, s kétlábon bár, de még mindig furcsán mozog, és azonnali üvöltésbe kezd, ha valami nem tetszik neki.
Mások lettek a gesztusai, pürrög, köpköd, cincogósan nevet, és ha valaminek nagyon megörül, akkor résnyire szűkíti a szemét, beleremeg, és az kiáltja: Íííííííííííí.
Mi jöhet még?
