Nem sokkal mamáék megérkezése előtt, még valamikor a betegségünk kellős közepén megérkezett a rendelt biciklisülés, úgyhogy - hát igen, a türelem - elszánt szereléssel, majd biciklizéssel próbáltunk kúrálni az erős náthánkat.

Dani (katicabogárnak álcázva) komoly képpel ült a nyeregben, nem láttam sok örömet az arcán, de Jocó arra tippelt, úgy lesz majd ezzel is, mint a szánkózással.

És így is lett. Az első megálláskor Dani csak ennyit mondott:

- Méééég.
- Mit még Dani?
- Apka! Csüccs! - mondta határozottan, s közben a nyeregre mutogatott.

A jelenet aztán többször megismétlődött.

Szóval a biciklizés másik neve nálunk most apkacsüccs, nem tudom, mennyire keveredik meg a dolog,  ha egyszer végre én is viszem már.