Pár napja egyértelműen apa a sztár.
Ha kilép az ajtón, Dani keserves sírásra fakad, és csak percek múlva törődik bele a megváltoztathatatlanba. Ilyenkor illedelmes gyerek módjára elkezd integetni, és hangosan, jól érthetően pápázik, mit sem törődve azzal, hogy az apja már legalább két sarkon túl jár.
Aztán egész nap azt mondogatja, hogy apa. Apa lett pl. Bartos Erika babakönyvében a baba, de igazából nincs is szükség efféle konkrét dolgokra. Délután kinyitja a szemét, és apázik, abbahagyja a szopit, és apázik. Apát mond, ha csenget a postás, és a helyzet odáig fajult, hogy néha már engem, az anyját is apának szólít. Jocó persze szerényen arra hivatkozik, hogy a gyerek csak a p-betűt gyakorolja.
Az mondjuk tényleg igaz, hogy most lett a pa-ból apa. Hogy nem is olyan könnyű a két szótagra váltás, azt bizonyítja, hogy a közepét még jól megnyomja. Aa -pppa - legalább három p-vel. Szóval igaz, valószínűleg tényleg maga a szó is izgatja (nyelv és gondolkodás, ugye), de tény, hogy igencsak bírja az apját.
Csak azt nem tudom, mi lesz, ha Jocó szombaton elindul Koreába.
