Mostanában annyi apás bejegyzés született, hogy muszáj kiegyensúlyoznom, helyrebillentenem a képet :) Tudni kell, hogy Dani váltóüzemmódban dolgozik: Ha anya van vele, apázik, de ha én maradok nagy ritkán kettesben vele, akkor anyának hív még engem is. Pl. oda jön, látszik, hogy mutatni akar valamit:
- Anya-anya-anya-anya....
Kijavitom, hogy én bizony apa vagyok. Elhiszi, mondja, hogy 'apa'. A hangsúlyában pedig ez van: 'Jól van, akkor legyen apa. Csak nézd meg már!'
Másik példa: etetném este, kistányér kiskanál. Dani csak rázza a fejét, mutogat a kislábosra a tüzhelyen, es nyomja, hogy anya-anya-anya. 'Butus vagy apa. Meg ezt sem tudod??? Anya a kislábosból szokott nekem répa és krumplidarabokat adni. Esetleg almát. Azt adhatsz. De csak a kislábasból, mint anya.' - ennyi minden benne van ebben. Vagy éppen abban, ahogy nem mondja. Mint amikor megszólal a kaputelefon, és már sprintel is ki az ajtóhoz. És némán, lélekzetvisszafojtva vár, várja hogy anya végre belépjen, hazajöjjön hozzá.
