Bekapcsolja a tévét.
Kinyitja a DVD-lejátszót, beleteszi a lemezt, becsukja a DVD-lejátszót.
A számítógépet nem éri fel, így követeli, hogy mi kapcsoljuk be (beköm, beköm - beköm, beköm, bekööööm). Ha mégis elérhető magasságba kerül egy laptop, akkor elkezdni felfelé nyomogatni a tetejét.
A telefonommal egy mozdulattal fellép az internetre. A magyarral is, ami ugye kifejezetten luxus-kategória.
Euforikus öröm tölti el, ha betoljuk egy liftbe.
Éjféli ébresztőre állítja az órát. (Volt pár hét, hogy annyira kifáradt, hogy csak kétszer kelt éjjel. Valóban tarthatatlan állapot.)
Átprogramozza a mosógépet, megváltoztatja a beállított hőfokot, ráadja a szárítást.
Szóval igazi fiú. Egyszer írok egy posztot arról is, hogy szerelni is mennyire szeret.
