A szánkót levédjük a báránybőrrel, rá a vastag gyapjútakaró, a kettő közé a sífelszerelésbe öltöztetett gyerek. Más szóval: Danit gyakorlatilag mozgásképtelenné téve a szánkó műanyag háttámlájába ékeljük. A keze természetesen szétáll, a sapkája a szemében, rajta még a csuklya. Egy kis résen látszik csak az arca - ami egész hamar lilásra színeződik. Reméljük, csak a hideg és a ráeső hópelyhek miatt, és a jól kifundált, biztonságosan meleg menetfelszerelése ellenére is kap levegőt.
És akkor húzni kezdjük. Néha elvigyorodik, de egészen hamar rezignált lesz az arca, és pár perc után már szüntelenül ásítozik.
Aztán ha ki akarjuk venni, akkor ívbe feszül, majd rugdalózva visít, s még a lakásba érve is sír egy keveset.
Ebből gondoljuk, hogy szeret szánkózni.
